homloklebenyileg dugni - baszhatom az álmaim
…vannak álmaink…amiket kergetünk…némelyiket életünk végéig…némelyiket csak időlegesen…és van olyan is, amit megvalósítunk…de…csak tőlünk függ…?
…és az álmaid….valódiak…? zsigerből érzed, hogy igen…ez az… kiráz a hideg ha rá gondolsz…feszit belülről…hogy igen, Te ezt szeretnéd, és bármit megteszel érte…? ..tenni érte…kulcs szó…
azok az álmok, amiket életünk végéig kergetünk, nem igazi álmok…ha igazi lenne, akkor a megvalósult kategóriába tartozna…de mi van az időleges álmokkal..? talán nem is álmok…vágyak…
vágyak egy új kocsira…egy szebb házra…egy kutyára…egy kisautóra…fizetés emelésre…egy új ruhára…egy koncertre…anyagi dolgok…pénzen megvehetőek…a pénzért lehet tenni… nekem más álmaim voltak…
nem megvehetőek…nyugalom…szerelem…szeretet…teraszra teát vinni, miközben hallod a billentyűzet kopogását a szorgos ujjak alatt, amiket az elme, a tudás, és a fantázia mozgat…aztán kiülni vele a napra…a fűben hanyatt dőlve olvasni és élvezni a gondolatait…
nevetni együtt…egy mokszi mellett hallgatni életünk apró, a másik számára még rejtett mozzanatait…megismerni egymást…utolsó sejtecskénk legbelső pontjáig…hogy a tökély, valóban tökély lehessen, nem ábránd amit kergetünk..amiben hinni akarunk…ami esetenkét szétdurran mint a szappanbuborék…darabjaira hullik..és földet ér…
utazni együtt…megnézni azt, ahol ő már a lábnyomát hagyta…megismerni azt, ahol valóban önmaga lehetett…eljutni oda, ahol magába szívhatta a pillanatokat, amiket soha nem felejt el… utazni oda.. ahol még ő sem járt…hogy együtt legyenek olyan pillanataink, amelyeknek a gondolataitól otthon ülve évek múlva is kiráz a hideg…és csak egymásra kell pillantanunk és tudjuk…
szeretkezni úgy…ahogy életünkben soha…hogy remegjen a tested minden porcikája…de nem a felszínes szexuális ösztön által diktált ütemre, hanem attól az energiától amit az ő teste ad a tiédnek…ami közben végig cikázik a talpadtól a fejed búbjáig…amely beleég a tudatodba…és magával sodor…
élni száraz zsemlén…aludni akárhol….
tapasztalni…tanulni és fejlődni…megismerni magam…megismerni azt, hogy valójában ki vagyok….élni ott, ahol eddig még nem éltem…egy olyan helyzetben, amiben eddig még nem voltam…erősödni.. újjá születni…a sajátomat élni…boldognak lenni…
ezek voltak azok az álmok, amik engem, három héttel ezelőtt dublinba repítettek…amiktől gombóc volt a gyomromban és csillogott a szemem, miközben a repülő távolodott a földtől…
némelyikhez kevés voltam egyedül…mert az én álmom maradt az is, amit a közös perselybe dobáltunk heteken át…
szürkék lettek… amikor fakulni kezdtek, felemésztette őket a bennem lakozó parazita, a félelem…értelmüket vesztették és eltűntek…talán nem igazi álmok voltak…
maradtak viszont azok, amik teljes mértékben az erőmön és az akaratomon múlik…azok még mindig fényesen csillognak a saját kis perselyemben…
jöttek hozzá újak is, amik egy vidám kis kuckóról szóltak…jó emberekkel…és jó úton haladtam afelé, hogy a magaménak érezhessem és igazinak…könnyű voltam, mert elengedtem…lélegeztem…éltem..nevettem…
most viszont hangokat hallok, amik megzavarják az álmaim…megtörte..és ebben a pillanatban görcsösen kapaszkodom, hogy fel ne ébredjek…
ugyanazt az érzést akarom, amivel tegnap reggel keltem, azzal az érzéssel akarok haza menni, amit az utóbbi időben éreztem…ugyanezzel szeretnék visszajönni ….és dübörög bennem, hogy már nem lehet ugyanolyan…ijesztő és félelmet kelt…de pontosan a félelem szülné azt, ami miatt nem lehet ugyanolyan…ezért most meg kell vívnom a magam kis harcát…
nem akarom a tökéletességet keresni…nem akarok senki számára tökéletes lenni…nem akarom a tökéletesség súlyát magamon cipelni…nem akarom, hogy megfelelési kényszert szüljön az elmémben….
szabálytalan vízcsepp akarok lenni…odasodródni egy másik kis csepp mellé…nem találkozni, hanem egyesülni…nem csak csodálni.. kiegészíteni
update: azota mar oktober van...es talan szabalytalan vizcsepp vagyok...
