egyes ablakokat soha sem kellene kinyitni... huzat lesz... vagy kieshetsz rajta... de... honnan tudhatod, hogy az ablakon napfény dől be hozzád... vihar.... vagy csak tompa szürkeség....
furcsa...életem során rengeteg ablakot nyitottam ki amit normál esetben még ráccsal is le kellett volna fednem...mégsem bánom...akkor sem ha kiestem...a kábulatból felocsúdván, fájó fejjel mentem tovább és megtanultam, hogy ez egy Olyan ablak volt...s aztán jöttek sorra és én nyitogattam szorgosan, ahogy a kezembe akadtak a kilincsek...
egy ideje leültem az ablak alá...nekitámaszkodtam a falnak...néztem, ahogy a napfény árnyékot vet a padlón, majd eltűnik...hallgattam a nekirepülő apróságok koppanását ahogy mindannyiszor újra próbálkoznak...néztem, ahogy a félhold gyenge fényében hajlonganak a fák...kitörni készült...én csak ültem...
most ismét vágyakozva nézek ki az ablakon...a kezem remegve hezitál a zsebem és a kilincs között...ez megint egy Olyan ablak...
