2008. december 8., hétfő

tanulhat az ember lánya...?


egyes ablakokat soha sem kellene kinyitni... huzat lesz... vagy kieshetsz rajta... de... honnan tudhatod, hogy az ablakon napfény dől be hozzád... vihar.... vagy csak tompa szürkeség....

furcsa...életem során rengeteg ablakot nyitottam ki amit normál esetben még ráccsal is le kellett volna fednem...mégsem bánom...akkor sem ha kiestem...a kábulatból felocsúdván, fájó fejjel mentem tovább és megtanultam, hogy ez egy Olyan ablak volt...s aztán jöttek sorra és én nyitogattam szorgosan, ahogy a kezembe akadtak a kilincsek...

egy ideje leültem az ablak alá...nekitámaszkodtam a falnak...néztem, ahogy a napfény árnyékot vet a padlón, majd eltűnik...hallgattam a nekirepülő apróságok koppanását ahogy mindannyiszor újra próbálkoznak...néztem, ahogy a félhold gyenge fényében hajlonganak a fák...kitörni készült...én csak ültem...
most ismét vágyakozva nézek ki az ablakon...a kezem remegve hezitál a zsebem és a kilincs között...ez megint egy Olyan ablak...

2008. november 10., hétfő

recept


amikor Mózes lejött a hegyről és látta az aranyborjú körül táncoló embereket, földhöz csapta a kőtáblát és az apró darabokra törött... egy idő után az emberek felszedegették.. valakinek a paráználkodj ... lopj... hazudj... más embereknek meg a ne darabka jutott... vajon az őseim ebből és abból is merítettek... vagy csak korcsosultunk az évek során... vagy nézük a biológiát... esetleg csak azt, hogy az ember eredendően jó... valaki megtartja eme tulajdonáságát, valaki nem... játszom a gyerekekkel... tanulni tudok tőlük és büszkén teszem ezt... receptre adnám...

2008. november 5., szerda

nega domine... vagy megsem?

...inkabb f...t szopjon mint az ujjat... mondta egy bolcs cigany, mikor megszokott a lanya egy ket labon jaro fallosszal... valyon melyik jobb ... a zurzavar vagy a passziv kivulallas...? azt hiszem talan az elet zurzavara valahogy megis befogadhatobb a gyomornak, mint a melyen elfojtott duh vagy vagy... kerdes, hogy abban a pillanatban kepesek vagyunk e ra...jelen pillanatban egyre erosebben kapaszkodik a homloklebenyemre a passzivitas...

...maszni probalok...

2008. október 26., vasárnap

az Apa

az Apa..

... aki anno ifjú volt és vundersőn a hosszú selymes hajával.. magas, sudár termetével, kacérkodó, csalfa szemével... aki képes volt egy fillér nélkül elutazni minden gondolkodás nélkül a Balaton partra, hogy megnézze a macával a naplementét... romantikusan dugjon egy jót és hazajöjjön másnap délután...

... aki meglátta az Anyát a pöttyös miniben és végérvényesen beleszeretett a hosszú combokba... persze dobálta közben a szerelmetes leveleket a szöszkéknek meg barnáknak.. de azért azok a combok... azok a combok voltak.. és oltár elé kísérték a selymes hajú kujont...

... aki valahogy de csak össze hozta élete két legszebb munkáját és az egyikkel különösen jóban volt... megtanította úszni.. korizni... focizni... ha visszatekint... minden élmény hozzá fűzi...alma meg a fája ... és boldogan nőhetett volna fel a büszke gyümölcs a fán... ha nem jött volna a parazita ami megbódította az Apát amitől lassan lassan korhadni kezdett a törzs... amitől az értelmes... csupa szív... csillogó szemű Apa .... apa lett... és gyümölcs már nem pirosodott büszkén a fán....

... az alma lepottyanván a fáról lenézett a föld alá... és bár szomorúan de mégis mosolyogva vette tudomásul, hogy a gyökér még talán ép maradt... vajon van idő még gyógyítani..?

2008. október 20., hétfő

homloklebenyileg dugni...valaha volt egy marcius...

homloklebenyileg dugni - baszhatom az álmaim

…vannak álmaink…amiket kergetünk…némelyiket életünk végéig…némelyiket csak időlegesen…és van olyan is, amit megvalósítunk…de…csak tőlünk függ…?

…és az álmaid….valódiak…? zsigerből érzed, hogy igen…ez az… kiráz a hideg ha rá gondolsz…feszit belülről…hogy igen, Te ezt szeretnéd, és bármit megteszel érte…? ..tenni érte…kulcs szó…
azok az álmok, amiket életünk végéig kergetünk, nem igazi álmok…ha igazi lenne, akkor a megvalósult kategóriába tartozna…de mi van az időleges álmokkal..? talán nem is álmok…vágyak…

vágyak egy új kocsira…egy szebb házra…egy kutyára…egy kisautóra…fizetés emelésre…egy új ruhára…egy koncertre…anyagi dolgok…pénzen megvehetőek…a pénzért lehet tenni… nekem más álmaim voltak…
nem megvehetőek…nyugalom…szerelem…szeretet…teraszra teát vinni, miközben hallod a billentyűzet kopogását a szorgos ujjak alatt, amiket az elme, a tudás, és a fantázia mozgat…aztán kiülni vele a napra…a fűben hanyatt dőlve olvasni és élvezni a gondolatait…
nevetni együtt…egy mokszi mellett hallgatni életünk apró, a másik számára még rejtett mozzanatait…megismerni egymást…utolsó sejtecskénk legbelső pontjáig…hogy a tökély, valóban tökély lehessen, nem ábránd amit kergetünk..amiben hinni akarunk…ami esetenkét szétdurran mint a szappanbuborék…darabjaira hullik..és földet ér…
utazni együtt…megnézni azt, ahol ő már a lábnyomát hagyta…megismerni azt, ahol valóban önmaga lehetett…eljutni oda, ahol magába szívhatta a pillanatokat, amiket soha nem felejt el… utazni oda.. ahol még ő sem járt…hogy együtt legyenek olyan pillanataink, amelyeknek a gondolataitól otthon ülve évek múlva is kiráz a hideg…és csak egymásra kell pillantanunk és tudjuk…
szeretkezni úgy…ahogy életünkben soha…hogy remegjen a tested minden porcikája…de nem a felszínes szexuális ösztön által diktált ütemre, hanem attól az energiától amit az ő teste ad a tiédnek…ami közben végig cikázik a talpadtól a fejed búbjáig…amely beleég a tudatodba…és magával sodor…
élni száraz zsemlén…aludni akárhol….
tapasztalni…tanulni és fejlődni…megismerni magam…megismerni azt, hogy valójában ki vagyok….élni ott, ahol eddig még nem éltem…egy olyan helyzetben, amiben eddig még nem voltam…erősödni.. újjá születni…a sajátomat élni…boldognak lenni…
ezek voltak azok az álmok, amik engem, három héttel ezelőtt dublinba repítettek…amiktől gombóc volt a gyomromban és csillogott a szemem, miközben a repülő távolodott a földtől…
némelyikhez kevés voltam egyedül…mert az én álmom maradt az is, amit a közös perselybe dobáltunk heteken át…

szürkék lettek… amikor fakulni kezdtek, felemésztette őket a bennem lakozó parazita, a félelem…értelmüket vesztették és eltűntek…talán nem igazi álmok voltak…

maradtak viszont azok, amik teljes mértékben az erőmön és az akaratomon múlik…azok még mindig fényesen csillognak a saját kis perselyemben…
jöttek hozzá újak is, amik egy vidám kis kuckóról szóltak…jó emberekkel…és jó úton haladtam afelé, hogy a magaménak érezhessem és igazinak…könnyű voltam, mert elengedtem…lélegeztem…éltem..nevettem…
most viszont hangokat hallok, amik megzavarják az álmaim…megtörte..és ebben a pillanatban görcsösen kapaszkodom, hogy fel ne ébredjek…

ugyanazt az érzést akarom, amivel tegnap reggel keltem, azzal az érzéssel akarok haza menni, amit az utóbbi időben éreztem…ugyanezzel szeretnék visszajönni ….és dübörög bennem, hogy már nem lehet ugyanolyan…ijesztő és félelmet kelt…de pontosan a félelem szülné azt, ami miatt nem lehet ugyanolyan…ezért most meg kell vívnom a magam kis harcát…

nem akarom a tökéletességet keresni…nem akarok senki számára tökéletes lenni…nem akarom a tökéletesség súlyát magamon cipelni…nem akarom, hogy megfelelési kényszert szüljön az elmémben….

szabálytalan vízcsepp akarok lenni…odasodródni egy másik kis csepp mellé…nem találkozni, hanem egyesülni…nem csak csodálni.. kiegészíteni

update: azota mar oktober van...es talan szabalytalan vizcsepp vagyok...